Önismeretszerzés – szerintem
Az önismeretszerzés a 21. században igencsak felkapott gondolat – szófordulat, egyre többen és többször beszélnek erről. Véleményem szerint azonban igen sokszor elveszik a lényeg.
Az önismeretszerzés nem egy mosolygós kirándulás, ahová néha elugrunk, hanem a valós gondolatok, félelmek, múlt és jelen áttekintése. Saját valónk megismerése – sokszor ebbe értve a gyermekkori traumák feltárását illetve a szocializálódás időszakában uralkodó családi dinamika hatását jelen életünkre is.
Őszintének lenni önmagunkkal – ez a legnagyobb erőfeszítés, amire egy emberi lény képes lehet.
Sigmund Freud
Szerintem mindenki a saját önismereti útját járja azzal, hogy ÉL – azonban vannak lehetőségek, hogy tudatosan is dolgozzunk magunkon. A saját megélésem az, hogy az önismereti út egyedül szinte lehetetlen, hiszen akár egy terápiában, egy coachingban – mindenkor a másik emberrel való kapcsolatban tudod megfigyelni magad, tud valaki segíteni meglátni Önmagad.
Mindemellett persze egyedül is rengeteget tehetünk és végső soron minden rajtunk múlik: önreflexió minden mennyiségben (ehhez kell már némi tudás önmagunkról), könyvek olvasása, meditációk, speciális csoportok, énidő beiktatása minél gyakrabban, hallgatni a belső hangra, tudatosítani érzéseinket, sportolni, rajzolni, festeni…
Nem szeretnék “észt osztani”, hiszen ez távol is áll tőlem illetve nem ez az oldal célja, így inkább elmesélem, én milyen eszközökkel próbálkoztam. De: mindenki egyedi, így egyéni megoldást talál önmagára, önmaga felfedezésére is.
A felfedezés, kísérletezés és tanulás
Saját, tudatos, önismeretszerzés céljából először 2010-ben született meg a döntés bennem. Az élet úgy hozta, hogy egy csodás pszichológus Barátnőmmel rengeteget beszélgettünk, közösen éltünk meg kríziseket, elemeztünk, sírtunk, nevettünk.
Tanácsát megfogadva pszichoterápiába kezdtem egy idő után. Ekkoriban meglehetősen mély érzelmekkel, gondolatokkal küzdöttem – mintha rám szakadt volna a majd 27 évem egyszerre. Számomra ez a megoldás maradt a leginkább mély, átfogó önismeretszerzés az elmúlt évtizedben.
A pszichoterápia sokszor nem gyors, egyáltalán nem instant megoldás – nálam sem. Fontos, hogy bízz a Terapeutában, bízz szakmai tudásában és önmagadban is!
Egy hosszabb terápia során elbizonytalanodhatsz, kereshetsz mást, más eszközökkel is próbálkozhatsz – csak ne add fel, bármi is a témád! 7 év – 8 terapeuta, így utólag visszagondolva, volt amikor már annyira kétségbe voltam esve, hogy mindenkihez elmentem, akihez csak tehettem. Persze a sors “fintora”, hogy máig ahhoz a terapeutához járok, akivel a leghosszabb folyamataimat viszem. A többiek néhány alkalom vagy 3-4 hónap voltak csupán.
Nálam mi volt fontos szempont? Milyen módszertannal dolgozik, megvan-e a szimpátia, hiteles-e, azt érzem-e, hozzá kell járjak, szembesít-e önmagammal. Volt például szakmailag remek terapeutám, aki minden második alkalommal téves időpontra írt be, volt, akihez nem bírtam kapcsolódni, mert úgy éreztem nem ért meg engem, volt akinél úgy éreztem nem meri kimondani, amit gondol, mert félt…
A terápiás utamban vannak, voltak kisebb szünetek, illetve 2019-ben kiegészítem coaching folyamatokkal is, rengeteget olvasok, az önreflexió életem fontos része illetve önismeretszerző kurzusok, videóanyagok hallgatója, résztvevője is vagyok.
A terápia illetve coaching hogyan összekapcsolható? Coachként csak akkor támogathatok ilyen döntést, hogy a pszichológus/pszichiáter is tud róla és jóváhagyja. Nálam nagyon jól kombinálható: a különböző önismereti módszereim által megszerzett tudást, tapasztalást a terápiában szintetizálom. Rendkívüliek a tapasztalásaim, nagyon sok témára más-más módszertannal, mélységben lehet hozzányúlni – a tudást pedig lehet szintetizálni.
Nálam az önismeretszerzés jelenleg így működik, a jövőt majd meglátjuk.
